Szinte napra pontosan két hónapig tartott országunkban a szükségállapot, amely a munkavállalók életét is gyökeresen megváltoztatta, hiszen aki csak tehette, az otthonról dolgozott. Ennek kapcsán indított portálunk cikksorozatot három erdélyi magyar fiatal hathatós közreműködésével, akiknek hétről-hétre bemutattuk otthon töltött munkanapjait (az előző beszélgetéseket itt, itt, itt, itt, itt és itt olvashatják).
A készenléti állapot ugyan még nem hoz teljes felüdülést, de a téma kapcsán most utoljára beszélgettünk interjúalanyainkkal, akik heti beszámolójuk mellett elárulták az elmúlt időszak tanulságait, az életükben történt változásokat, valamint a home office-szal való viszonyukról is meséltek.
Emőke az elmúlt héten szülővárosában, Szovátán dolgozott, amely elmondása szerint jóval nehezebben működött, mint saját lakásából. „Itt ugyanis számos egyéb tennivalóval is szembesültem, ugyanakkor több külső tényező vonta el a figyelmem a munkámtól” – vázolta fel az okokat a közgazdász, aki ezen a hétvégén már vissza is tér Székelyudvarhelyre. Alkalmazói kihasználták az otthonról történő munkavégzés nyújtotta lehetőséget és nagy tatarozásba kezdtek a cég székhelyén, amely munkálatokkal egy cseppet megcsúsztak a kivitelezők. „Az elképzelés az volt, hogy már hétfőtől visszatérünk az irodába legalább napi négy órában, de mivel a felújításokkal nem készültek el időre, ezért még valószínűleg jövő héten is home office-ozni fogunk” – mesélte el az elkövetkezendő napok terveit a székelyföldi lány. Az elmúlt hetekben Emőke két fontos élettapasztalattal gazdagodott: az egyik az, hogy igazából bárhonnan lehet dolgozni, ahol van stabil internethozzáférés, a másik pedig az, hogy számára mennyire fontos a személyes kapcsolatok ápolása. „Éppen ezért, ha mód van rá, akkor nem szeretnék a jövőben huzamosabb ideig otthonról dolgozni. Egyrészt csapatban sokkal jobb a munkakedvem és a hangulatom, másrészt pedig hatékonyabbnak tartom azt, ha az emberek tudásmasszája egy helyen összpontosul” – állítja az udvarhelyszéki alkalmazott, akinek a Jóállás csapata is minél több közösségben töltött órát kíván.
„Az utóbbi napokban már nagyon érezhető volt a közelgő felszabadulás, hiszen szinte ugyanúgy dolgoztam – leszámítva a terepmunkát – mint a home office előtt” – kezdte szokásos beszámolóját Timi, aki néha már az irodába is bemerészkedett és elbeszélgetett munkatársaival. „Nagyon hiányzik már az ottani légkör, alig várom, hogy ismét bentről dolgozhassak” – árulta el a csíkszéki lány, akinek azonban erre egyelőre várnia kell, hiszen a továbbiakban is lehetőleg otthonról kell megoldania feladatait. A reklámértékesítő elmondása szerint az elmúlt időszaknak voltak úgy pozitív, mint negatív hatásai az életére. „Eleinte a biztonságérzetem rengett meg, a mindennapok kiszámíthatósága lett oda. Bár a karantén elején azt hittem, hogy rengeteg szabadidő fog ránk szabadulni a bezártság közepette, ez téves megállapításnak bizonyult. Az otthonról történő munkavégzés kiegészítve az egészségtudatos főzéssel, edzéssel, jógázással, olvasással, Netflix-szel és egyéb házimunkával bőven kitöltötte mindennapjaimat” – vonta le az elmúlt hetek következtetéseit a székelyföldi munkavállaló, aki csakhamar rájött, hogy a karanténélet nem egyenlő a vakációzással. „Hála Istennek azonban megtanultam lelassulni, elcsendesedni, rugalmasabbnak és elfogadóbbnak lenni, amely erényeimet igyekszem a jövőben is megtartani” – határozta el önmagában a csíkszeredai alkalmazott. És hogy mi a véleménye az otthoni munkavégzésről, miután két hónapig élesben is megtapasztalta? „Rájöttem arra, hogy a munkám egy része otthonról is elvégezhető, viszont a megfelelő és elvárt teljesítés érdekében elengedhetetlen a személyes kapcsolatteremtés, aminek a hiánya érezhető volt az elmúlt hetekben. Így azt a következtetést vontam le magamban, hogy a munkám esetében hosszú távon nem kivitelezhető az otthonról történő feladatelvégzés” – zárta gondolatait Timi, akinek innen is sok sikert kívánunk a minél hatékonyabb újrakezdéshez.
Ádám munkanapjai ugyanabban a mederben folynak, mint azt már megszokhattuk: reggel leül a számítógép elé és délutánig dolgozik, mintha csak a munkahelyén lenne. „Néhány napja lakótársaimmal szakácskodásra adtuk a fejünket, és burritót készítettünk” – mesélte az elmúlt napok egyik fontos mozzanatát a Kolozsváron élő informatikus, a kép láttán pedig valószínűleg sokan lennénk lakóközösségük egyik tagja. Az irodába történő visszatérésükről egyelőre nincsenek pontos információi, az azonban bizonyos, hogy az erdélyi fiatal még egy jó ideig otthonról fog dolgozni. „Cégünktől csak néhány alkalmazott tartózkodik az épületben, főként a rendszergazdák és a karbantartók” – magyarázta Ádám, aki szerint nekik is csak azért kötelességük bejárni, hogy a többiek megfelelő technológiai hátterét biztosítsák. Az elmúlt időszakban ugyanakkor megtanította a partiumi származású fiatalembert a rugalmasságra. „Úgy érzem, hogy akár többször is tudnék huzamosabb ideig otthonról dolgozni, mivel számomra kényelmesebb és a feladataimat is pontosan, időre elvégzem. Ez a flexibilitás lehetőséget biztosít többek között spontán lakhelyváltásokra és gyakorlatilag bármilyen élethelyzetet meg tudok oldani ennek köszönhetően” – vázolta fel az IT-s az utóbbi két hónap legfőbb tanulságát. Ennek köszönhetően a jövőben is szívesen dolgozna rendszeresen otthonról, de természetesen az irodában történő munkavégzést sem adná fel. „Tény, hogy nagyon hiányzik a társaság, a nagy beszélgetések és egy-egy jó csocsómeccs a kollégákkal. Ezek a kis kikapcsolódási formák ugyanis tökéletesek arra, hogy kizökkentsék az embert a folyamatos munkából” – állítja a kincses városban élő alkalmazott, akinek portálunk sok sikeres informatikai projektet és szakmai fejlődést kíván a jövőben.
Cikksorozatunknak ezennel a végére értünk, Emőkének, Timinek és Ádámnak pedig hatalmas köszönettel tartozunk azért, hogy rendelkezésünkre álltak az elmúlt hetekben és munkájuk mellett időt szakítottak a rendszeres válaszadásra. Bízunk benne, hogy legközelebb sokkal vidámabb témákban is megszólaltatjuk őket – például szakmai elismeréseikről vagy világmegváltó sikereikről beszélgethetünk személyesen egy finom kávé vagy fröccs mellett, stílszerűen egy bisztróban. Addig is kitartást kívánunk mindannyiuknak, mindannyiunknak!
