Emőke egy európai pályázatokat lebonyolító vállalkozásnál közgazdász, Timi reklámértékesítésből él, míg Ádám az informatika világában tevékenykedik. És hogy mi a közös bennük? Mindannyian otthoni munkavégzésre vannak ítélve, holott irodai közösséghez szoktak. A Jóállás most egy olyan cikksorozatot indít, ahol ennek a három erdélyi magyar fiatalnak a munkaheteit mutatjuk be a szükségállapot és a karantén ideje alatt.
Emőke cége március 13-án döntött úgy, hogy megszünteti az irodai munkát. A székelyudvarhelyi lány a feladatát ugyan meg tudja oldani otthonról, de elég kényelmetlenül. „Eleinte a munkanapok teljesen összefolytak és rendszer nélküli munka-evés-alvás halmazzá váltak. Ezt megelégelve kialakítottam magamnak egy olyan rendszert, amely hasonlít az eddig megszokott munkanapok beosztásához” – mesélte a Jóállásnak a székelyföldi lány. A közgazdász munkanapja a következőképpen fest: reggel fél 8-kor felkel, berendezi nappalijában az „irodát” és egy nagy bögre kávéval nekivág a napnak.
„Terveztem egy reggeli- és ebédszünet beiktatását is a napomba, de ezeket nehezemre esik betartani, inkább csak elrágcsálok valamit munka közben” – vallotta be nevetve nem éppen egészséges szokását alanyunk. Délután hatig igyekszik befejezni a napi teendőit, hiszen az önmagára fordított időt is elengedhetetlennek érzi. „Eddig szinte minden nap közbejött valami, ami miatt nem tudtam magam tartani az órarendemhez, de még így is sokkal hatékonyabbnak érzem magam, mint program nélkül – ugyanis az is sokat segít, ha van mitől eltérnem” – állítja Emőke. Az udvarhelyszéki lány ugyanakkor megpróbál pozitívan hozzáálni a jelenlegi helyzethez, ugyanis bízik benne, hogy ennek hatására megtanul lelassulni, netalántán olykor megállni.
„Ezt a leckét most mindannyiunknak szoknunk kell, hiszen tudjuk, hogy egymás épsége és biztonsága a legfontosabb. De egyszer csak ennek az egésznek vége lesz, a gazdaság ismét beindul és jön a megszokott pörgés. Az igazán nagy hozadéka a jelenlegi helyzetnek az lehet, ha ezután is megtanulok magamtól lelassítani, mindenféle világméretű járvány nélkül” – mesélte el potenciális kellemes hozadékait a jelenlegi helyzetnek a közgazdász. Emőke ugyanakkor bevallotta azt is, hogy nagyon hiányoznak neki a személyes találkozások, a család, a barátok és a munkatársak. „A legzavaróbb azonban mégis a bizonytalanság, mivel nem tudjuk, hogy mikor lesz vége ennek az időszaknak” – zárta gondolatait az uniós projektek lebonyolításával foglalkozó szakember.
Timi március közepe óta dolgozik otthonról, ami új kihívások elé állította. „Eleinte nagyon fura volt a négy fal közé szorulni, mert hiányzik a reggeli rutin, a lendület, hogy bemenjek munkába és elvégezzem a napi teendőimet, találkozzak az ügyfelekkel és sikerélményem legyen” – mesélte el a jelenlegi helyzettel kapcsolatos aggályait a csíkszeredai lány. Timit nagyon zavarja a bizonytalan helyzet, amelyben kiszolgáltatottnak érzi magát és a mindennapjai is gyökeresen megváltoztak.
„Jelentősen érinti a karantén a munkámat, sajnos sok ügyfelem vállalkozása bezárt, vagy ha működik is, jelenleg nem költ reklámokra. Azt tapasztalom, hogy eltűnt a kereskedelmi szereplők közötti verseny, ahol mennyiségi és nem minőségi szelekció van az alaptermékek vásárlásánál, így az általunk kínált reklámfelületek nagyon sok esetben céltalanná válnak. Persze nem irigylem az olyan iparágakat sem, mint a turizmus, vendéglátás vagy rendezvényszervezés, amelyek már most padlón vannak” – vázolta fel bő kéthetes tapasztalatait a reklámértékesítő. Ennek ellenére megpróbál proaktívan állni a jelenlegi helyzethez, otthonról telefonon és e-mailen intézi teendőit, valamint tartja a kapcsolatot ügyfeleivel is. Az eddigi napi rutint igyekszik most is gyakorlatba ültetni, az idejét megfelelően beosztani és követni napirendjét.
„Az értékesítők legfontosabb fegyvere a személyes kontaktus, amitől most megfoszt a home office, úgyhogy más gondolkodásmódra és kreatív megoldásokra van szükség. Ami viszont tetszik az az, hogy ügyfeleim nagy részét sikerült átszoktatni a banki utalásos fizetésre, a rengeteg kinyomtatott papír helyett áttértünk az elektronikus rendszerre, ami hosszú távon megkönnyítheti mindenkinek a hétköznapjait” – mesélt tovább tapasztalatairól a csíkszéki lány. Timi szerint a jelenlegi helyzetet mindenki máshogyan éli meg, a legfontosabb viszont az, hogy tartsuk be az előírásokat és tudatosan nézzünk szembe a helyzettel. Véleménye szerint az is fontos, hogy amennyire csak lehet tartsuk távol magunkat a szorongást keltő rémhírektől és igyekezzünk hiteles forrásokból tájékozódni. „Azt gondolom, hogy a jelenlegi állapot nemcsak nehézségeket állít elénk, hanem esélyt ad arra is, hogy tanuljunk ebből az időszakból” – vonta le a következtetéseket a székelyföldi reklámértékesítő.
Utolsó alanyunk Ádám, akinek kolozsvári alkalmazója március 16-án döntött úgy, hogy otthoni munkavégzésre vált. „Szerencsésnek mondhatom magam abból a szempontból, hogy bárhonnan tudok dolgozni, hiszen az IT-s cégeknél nincs igazából helyhez kötöttség” – vázolta fel helyzetét a Kolozsváron élő fiú. Bár a munkáját lakásából is el tudja végezni, a munkatársakkal való találkozások és tanácskozások nagyon hiányoznak neki. És hogyan fest egy informatikus munkanapja otthon? „Minden reggel igyekszem 9-re „beérni” munkába – amely nem esik nehezemre, mivel tíz métert kell sétálnom az ágytól a számítógépig. Az e-mailek és hírek elolvasása után belevetem magam a melóba, amelyeket 40 perces ciklusokra bontok, ezeket pedig 10 perc szünet követ. Sokat próbálgattam különböző metódusokat, nekem ez vált be a legjobban” – állítja az amúgy szabadúszóként is tevékenykedő fiatalember. Ádám legnehezebben az ebédszünetet tudja beiktatni a jelenlegi rendszerbe, hiszen hiányoznak számára a rutinétkezések, amelyeket munkatársaival ejtett meg – elmondása szerint vannak olyan napok is, amikor teljesen megfeledkezik a munkaidőben történő táplálkozásról. Meglátása szerint a bezártság nem szívta el energiáját a produktivitástól, de kényesen igyekszik fegyelmezetten és nagy odafigyeléssel végezni otthonról is feladatát.
„Letöltöttem egy Forest nevű applikációt is a telefonomra, ami gátol abban, hogy a kütyüimet piszkáljam. Mindenkinek ajánlom” – osztotta meg titkát nevetve a Jóállással az informatikus. Beszélgetésünk végén azt is megtudtuk a kincses városban élő fiataltól, hogy a jelenlegi helyzetben a rutin betartásának nehézsége zavarja a legjobban. „Bent a cégnél egy kellemes hangulatú ebédszünet vagy egy asztalitenisz-összecsapás már-már elengedhetetlen része a napi munkarutinnak, ezeket pedig semmivel nem lehet itthonról pótolni” – mondta el sóvárogva érzéseit a számítástechnikus.
