Cikksorozatunk negyedik fejezetéhez érkeztünk (az előző három írás itt, itt és itt olvasható), amelyben Erdély különböző pontjain élő fiatal alkalmazottakat faggatunk a karanténban töltött mindennapjaikról és helyzetükről. A szokásos heti beszámoló mellett állandó interjúalanyaink meséltek a munkatársaik bezártsággal való viszonyáról, elárulták azt is, hogy gondoltak-e már saját felelősségre történő irodai munkavégzésre, valamint megosztották elképzeléseiket is, hogy véleményük szerint mikortól dolgozhatnak hivatalosan ismét irodai közösségben.
„Az elmúlt napokban szerencsére egy cseppet fellélegezhettem, mert a határidős projekteket befejeztem” – kezdte heti tájékoztatóját Emőke, aki ennek köszönhetően megengedheti magának azt is, hogy reggel 9 órakor fogjon neki a napi feladatokhoz. Munkatársai bár elfogadják a mostani állapotot, sokuknak nehezére esik az otthoni munkavégzés. „Éppen ezért, ha valamit a saját életterükben nem tudnak megoldani, akkor bemennek az irodába. Ritkán kell ehhez a módszerhez folyamodni, de vannak ilyen esetek” – mesélte az Udvarhelyszéken élő közgazdász, aki nagyritkán szintén bejár a céghez. „Amivel otthon eltöltenék egy fél napot, az sokszor az irodából megoldható percek alatt” – magyarázta a Jóállásnak. Emőke nagyon bízik abban, hogy május 15. után enyhítenek a jelenlegi szigorú szabályozásokon, ezzel párhuzamosan pedig lassacskán ők is visszatérhetnek intézményesített munkakörnyezetükbe. „Mi amúgy is kevesen vagyunk nagy térben, így biztonságosabb lenne a közös munka, mint például a gyárakban” – véli a Székelyudvarhelyen tevékenykedő lány, akinek mindamellett, hogy nagyon hiányoznak kollégái, foglalkozásuk jellege miatt is fontosnak tartja a kollektív munkavégzést.
Timi munkanapjai a szokásos mederben telnek továbbra is. „A reklámeladások takaréklángon ugyan működnek, az viszont nagyon zavar, hogy a kintlévőségeket nehéz behajtani ügyfeleimtől – így ugyanis nem tudom teljesíteni azt a bizonyos határszámot, amely alapján jutalékot kapok” – vázolta fel aggályait a csíkszéki lány. Közvetlen munkatársaival rendszeres időközönként beszélgetnek, a munka mellett természetesen a bezártságról is. „Mindenkinek nehéz a helyzete, de igyekszünk a lehető legjobbat kihozni ebből az egészből” – állítja a reklámértékesítő. Arra még ugyan nem gondolt, hogy huzamosabb időre bevonuljon irodájába és onnan intézze feladatát, de néha azért beugrik ezt-azt megoldani. „Bár nagy a kísértés, de saját biztonságom és mások egészsége miatt igyekszem beletörődni az otthoni munkavégzésbe. Sokszor nehéz, de hosszú távon mindenképp ez a célra vezető döntés” – állítja a hargitai megyei alkalmazott. És hogy mikortól dolgozhat vajon a jól megszokott környezetében? „Úgy gondolom, hogy május végétől-június elejétől visszamehetek az irodámba, viszont az továbbra is nagy hátrány lesz számomra, hogy nem kezdhetem el a terepmunkát egyik napról a másikra. Úgy érzem, hogy hosszú folyamat lesz, amíg a vállalkozások talpra állnak és ismét szívesen fogadják az olyan jellegű látogatásokat, amilyeneket én is végzek” – számolt be elképzeléseiről a Jóállásnak a székelyföldi értékesítő.
Ádám munkanapjaiban sem történt sok változás, a már megszokott módon továbbra is otthonról végzi feladatait. „Talán azt emelném ki, hogy az óriásira nőtt hajamat kezelésbe vette a barátnőm, mert ugye fodrász híján ezt is valaki meg kell oldja a négy fal között” – mesélte a Kolozsváron élő informatikus, a végeredményt pedig olvasóink is láthatják. Munkatársai vegyes érzelmekkel élik meg a jelenlegi helyzetet, ki könnyebben, ki nehezebben viseli a mindennapokat. „Nagyon sok kollégámnak a túrázás és a hegymászás a kedvenc kikapcsolódása, ők értelemszerűen nagyon vágynának már a természetjárásra. A többieknek sem egyszerű, de egyelőre még mindenki bírja a bezártságot” – állítja az erdélyi munkavállaló, akinek szintén hiányzik a mozgás és a friss levegőn való időtöltés. Bár a társaság és a közösség továbbra is fontos a kincses városi munkavállalónak, meg sem fordult a fejében, hogy az irodájából dolgozzon a közeljövőben. „Már az első perctől kezdve azt állítom, hogy a fegyelmezett magatartás a vírus átvészelésének a kulcsa. Azt is elárulom, hogy kifejezetten élvezem az itthonról történő munkavégzést” – fejtette ki véleményét és érzéseit interjúalanyunk. Végezetül azt is megtudtuk Ádámtól, hogy nyár eleje előtt nem látja realitását az irodai közösségbe való csoportos visszatérésnek. „Esetleg ha lazítanak május közepétől, akkor két részre oszthatnak minket. Még a vírus elején volt egy hasonló elképzelés, miszerint két hetet az egyik csoport, két hetet a másik dolgozik bentről. Talán jövő hónap közepén lehet ennek létjogosultsága” – zárta heti helyzetjelentését az erdélyi fiatal.
