Kivívtuk magunknak, hogy egyenrangúként kezeljenek, de ez azzal is jár, hogy egyenrangúan kezelnek a munka terén is, azaz ugyanolyan megterhelő élet- és munkahelyi feladatokat rónak ki ránk, nőkre, mint a férfiakra – kezdte a beszélgetést Lukács Márton Réka pszichológus, egyetemi oktató, amikor a család és munka összeegyeztetéséről kérdeztük.
„Az anyáknak megterhelőbb összeegyeztetni a munkát és a családot, mert ők azok, akik két évet kiesnek a munkaerőpiacról, ha a gyereknevelési szabadságot teljes mértékben igénybe veszik. Ráadásul elég nehéz visszaszerezni, pótolni a lemaradást, vagy egyáltalán visszarázódni abba a kerékvágásba, amit a társadalom elvár tőlük, esetleg ugyanazt a teljesítményt nyújtani, amelyet megszoktak részükről. A munkaerőpiacra visszatérve kisgyerekes anyaként nem fogjuk tudni ugyanazt a minőséget, figyelmet, odaadást adni még egy ideig, és gyakran előfordul, hogy a munkáltatók szóvá is teszik ezt. Sőt, bizonyos munkahelyeken ugyanazt az erőbedobást várják a gyereknevelésiről visszatért nőktől is, mint a férfiaktól. Ha két évig kimarad a munkaerőpiacról az anya, esetleg egymás után jönnek a gyerekek, tehát még hosszabb időt van otthon velük, iszonyatosan be tudja darálni őket ez az élethelyzet, még akkor is, hogyha a világ legszebb és legmagasztosabb dolgát csinálják” – magyarázza a háromgyerekes pszichológus.
Folyamatos belső harc összeegyeztetni munkát és családot
Ahhoz nem fér kétség, hogy két vagy több évet otthon maradni a gyerekekkel ugyanolyan megterhelő, mintha a munkaerőpiacon dolgoznának. Sőt, sokszor még több fásultsággal, aggodalommal és kételyekkel jár ez a szerep, illetve a szerepegyeztetés. Ráadásul hatalmas lelkiismeretfurdalás-generáló az a folyamat, ahogy folyton az egyensúlyt hajszoljuk munka és magánélet, illetve család között. A pszichológus szerint ez tipikusan a „túl szép, hogy igaz legyen” kategória, mert mindkettőt egyszerre teljes erőbedobással és maximális odaadással nem lehet csinálni, mindig valamelyiknek a rovására lehet csak maximálisan teljesíteni valahol. „Ha karrierépítés előtt van egy nő, akkor nagyon sok lemondással jár az, ha a munkának szentel több időt, amelyet néha a gyerekeitől vesz el, és ez lelkiismeret-furdalást gerjeszt benne. Sokan emiatt úgy érzik, nem elég jó anyák, nem figyelnek eléggé a gyerekekre, lehetne többet is, ráadásul ott van még a több ezer más teendő is, amelyekre szintén figyelni kell. Gyakran a munkahelyen meg nem oldott feszültségek vagy felgyűlt érzések a gyerekeken csapódnak le. Épp ott, ahol nem kéne, de általában azokon az embereken csapódnak le ezek, akiket a legjobban szeretünk” – mondja a pszichológus arról az állandó szélmalomharcról, amely az összeegyeztetéssel jár.
Mindenkinek kell valamit választania
A nők nagy része inkább a családot választja, de sok esetben felmerül bennük a kérdés, hogy ha nem volnának gyerekek, akkor milyen karriert futhatnának be. A pszichológus szerint nem mindenkit kárpótol az, hogy vannak gyerekei, akik épek, egészségesek, és boldogan élhetnének, mert van, akiben mindig ott motoszkál, hogy mi lett volna akkor, ha nincsenek akadályozó tényezők. Ez egy folyamatos mérlegelés, és azért az esetek nagy többségében sok lemondással és kétellyel ötvöződik, hogy vajon eleget teszek-e anyaként, hogyha megállom a helyemet a munkaerőpiacon is. Lehetetlen tökéletesen összeegyeztetni – összegzi. Mindenkinek kell valamit választania, hogy mi az, ami abban az életszakaszában fontosabb. Lukács Márton Réka úgy véli, egyénileg kell eldönteni, hogy akkor nem vállalunk még egy munkahelyet, vagy a meglévő munkahelyen csak olyan feladatokat vállalunk, amelyek nem járnak plusz délutáni munkával, hogy akkor a gyerekeinkkel lehessünk. Illetve, ha muszáj bevállalni extra délutáni munkákat, akkor a hét hány napjában vagyok hajlandó kompromisszumot kötni, hogy akkor dolgozom, de a többi napon nem. „Ez egy folyamatos mókuskerék, amiből nagyon nehéz tiszta lelkiismerettel kijönni, vagy úgy, hogy ne legyenek rossz érzéseink, és ne gondoljuk azt, hogy kicsivel többet is lehetett volna, legyen szó munkáról vagy családról” – osztotta meg velünk véleményét Lukács Márton Réka pszichológus.
