Bár valós probléma, és a munkavállaló hangulatán túl a teljesítményére, ezáltal a cég eredményére is kihat, viszonylag kevés szó esik ma még Romániában a kiégésről, „leánykori” nevén a bornoutról. A helyzet súlyosságát jól illusztrálja, hogy egy felmérés szerint a romániai alkalmazottak csaknem fele tapasztal kiégési tüneteket. Így sokak számára jó hír, hogy a parlament is foglalkozik a témával, és egy törvénytervezet biztosítaná, hogy az egyéb betegségben szenvedőkhöz hasonlóan kezeljék a kiégéssel küszködőket: amellett, hogy nem nekik kellene állniuk a pszichológiai tanácsadás költségeit, ideiglenesen munkaképtelenné is lehetne őket nyilvánítani. A jogszabályjavaslatnak azonban hátulütői is vannak a szakember szerint.
A romániai munkavállalók 42 százaléka tapasztal kiégési tüneteket – derült ki a BestJobs online munkaerő-toborzási platformnak a munkahelyi elégedettséget vizsgáló felméréséből, amelynek eredményeit nemrég hozták nyilvánosságra. A meglepően magas szám azt jelenti, hogy nem tűr halasztást a bornoutnak a megfelelő helyén való kezelése, hiszen nem csak arról van szó, hogy csökkent a munkavállaló munkakedve, hanem súlyos szövődményei is lehetnek rá nézve. A teljesítmény csökkenése ugyanakkor természetesen a cég eredményére is kihat, vagyis a munkáltatónak is érdekében áll a kialakult helyzet orvoslása.
De mi is pontosan a kiégés?
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a kiégési szindróma a krónikus munkahelyi stresszből eredő szindróma, amelynek tünetei a következők: „az energia kimerülésének vagy kimerültségének érzése; a munkától való fokozott mentális távolságtartás vagy a munkával kapcsolatos negativizmus vagy cinizmus érzése; és a szakmai hatékonyság csökkenése". Bár a kiégés befolyásolhatja az egészségi állapotot, és ok lehet arra, hogy az emberek egészségügyi szolgáltatásokhoz forduljanak, a WHO önmagában nem sorolja orvosi állapot vagy mentális zavar kategóriájába. A WHO továbbá megállapítja, hogy „a kiégés kifejezetten a foglalkozási kontextusban jelentkező jelenségekre utal, és nem alkalmazható az élet más területein tapasztaltak leírására”.
Mint a Wikipédia kiégéséről szóló szócikke felidézi, kezdetben önsegítő közösségek tagjainál, krízisintervenciós központok munkatársainál, egészségügyi és szociális intézmények dolgozóinál figyelték meg, azonban a későbbi vizsgálatok során pedagógusoknál, jogászoknál, rendőröknél is tapasztalták a jelenséget. Szinte minden foglalkozás esetében előfordulhat, azonban a kutatások azt mutatják, hogy a humán szolgáltatások területén dolgozók körében nagyobb a veszélye. Ami a tüneteket illeti, a szakma 132-t tart számon, de a szakemberek figyelmeztetnek arra, hogy a valóságban „e tünetek többsége inkább kontrollálatlan klinikai megfigyelésekből vagy meghatározatlan módon elemzett interjúkból származik, mintsem szigorúan megtervezett és pontosan elvégzett kvantitatív vizsgálatokból”.
Néhány jellemző tünet a sok közül:
„A kiégés visszafordítható folyamat, bármely szakaszban történő beavatkozás esetén korábbi fázisok elérése lehetséges. Amennyiben nem történik hatékony beavatkozás, a folyamat végén pályaelhagyás, súlyosabb esetben valamilyen függőség (alkoholizmus, kábítószer-függőség) is kialakulhat, de előfordulhat öngyilkosság is” – figyelmeztetnek a szakemberek.
Kiégés Romániában: szabályozás készül
Romániában a kiégést nem ismerik el jogilag foglalkozási megbetegedésként, ami nem teszi lehetővé, hogy a munkavállaló erre hivatkozva betegszabadságot vegyen ki. Ez azonban megváltozhat, miután honatyák egy csoportja még az előző ciklusban, október 30-án beterjesztett egy törvénytervezetet a szenátus elé, amelynek végső célja a munkavállalók mentális egészségének védelme.
Mint a Wallstreet.ro gazdasági portál a jogszabályjavaslatot ismertető cikkében rávilágít, a bornout jelenleg csak közvetve vagy hallgatólagosan szabályozott Romániában, a munkáltatók fokozatosan igyekeznek igazodni a realitásokhoz, ennek jegyében hoztak néhány intézkedést a kiégés elleni küzdelem érdekében, amelyek közül a legnépszerűbbek a rugalmas munkaprogram és/vagy a távmunka lehetősége, valamint a törvényes minimumot meghaladó szabadság kiadása.
Mit ír elő a kiégésről szóló törvénytervezet?
A kiégés szindróma a jogszabályjavaslat meghatározása szerint a munkakörülményekből eredő krónikus stressz okozta fizikai és szellemi kimerültség állapota, és a munkától való mentális eltávolodásban és a feladatok elvégzésének csökkent hatékonyságában nyilvánul meg. A törvénytervezet javasolja a munkahelyi kiégés kockázatának kitett munkavállalók rendszeres mentálhigiénés felmérésének bevezetését, amelyet más egészségügyi ellenőrzésekhez hasonlóan a munkaorvos végezne. A javaslat továbbá előírja a munkáltató számára, hogy évente tájékoztató és figyelemfelkeltő foglalkozásokat szervezzen valamennyi munkavállaló számára a munkahelyi kiégés jeleiről és tüneteiről, valamint a megelőző intézkedésekről. Fontos előírás továbbá, hogy a munkahelyi kimerültséggel kapcsolatos pszichológiai tanácsadás költségeit vagy a munkáltatónak, vagy a munkahelyi balesetekre és foglalkozási megbetegedésekre vonatkozó biztosításon keresztül kell megfizetni.
A törvénytervezet módosítja többek között a munkahelyi balesetek és foglalkozási megbetegedések elleni biztosításról szóló, 2002/346-os számú törvény 34. cikkelyét, kiegészítve azzal a pontosítással, hogy az ideiglenes munkaképtelenséget a kiégés miatt is meg lehet állapítani. A táppénzt a munkaképtelenség első 3 napjára a munkáltató fizeti, a 4. naptól kezdve pedig az összeget megtérítheti a nyugdíjpénztár. A jogszabályjavaslat ugyanakkor azt is előírja, hogy az a munkavállaló, aki szakmai kimerültség miatt nem tud tovább dolgozni korábbi munkakörében, ideiglenesen más munkakörbe kerülhet. Emellett az a munkavállaló, aki kimerültség miatt nem tudja tovább teljesíteni a rendes munkaidőt, a rendes munkaidő egynegyedével csökkentett munkaidőre járó juttatást kaphat.
Kiégés-törvény: vannak hátulütők, a cégek jó, ha felkészülnek
„A pszichológiai tanácsadás és az ideiglenes munkaképtelenségi juttatások költségeinek megtérítése jelentős pénzügyi hatást gyakorolna mind a munkáltatókra, mind az állami költségvetésre. Az ilyen jogi kötelezettségek megállapítása szigorú korlátozások és szabályok előírása nélkül pénzügyi szempontból káros hatással járhat. Ezen túlmenően ezek a változások negatív társadalmi hatást válthatnak ki, elégedetlenséget generálva mind a munkáltatók, mind a munkavállalók részéről. Egyrészt a munkáltatók elégedetlenek lehetnek azzal, hogy jelentős többletkötelezettségeket rónak rájuk, másrészt pedig mind a munkáltatók, mind a munkavállalók elégedetlenek lehetnek az elkerülhetetlen adóemeléssel, amelyet a kiégés elleni küzdelemre irányuló intézkedések fedezésére kell majd fizetniük. Ezek a sérelmek végül tiltakozásokhoz vagy akár sztrájkokhoz vezethetnek” – kongatja meg a vészharangot Raluca Juncu, a Wall-street.ro portál szakírója, rámutatva ezáltal, hogy – bár a szándék jó – a tervezet számos ponton nem elég konkrét, ami visszaüthet.
„A törvényjavaslat végleges formájától függetlenül, tekintettel a lehetséges hatások összetettségére és arra a tényre, hogy a mostani fokozott figyelem nemcsak rövid, hanem közép- és hosszú távon is csak előnyükre válhat, azt javasoljuk, hogy a munkáltatók legyenek proaktívak, végezzenek gondos elemzést és alapos felkészülést a törvényjavaslat hatálybalépése előtt, hogy ne érjék majd meglepetésként őket az új jogszabályi előírások” – tette hozzá, olyan intézkedéseket ajánlva, mint:
„Ily módon az új jogszabályi rendelkezések úgy hajthatók végre, hogy a munkavállalók mentális egészségének védelme szervezeti és pénzügyi egyensúlytalanságok kialakulása nélkül biztosítható” – összegzett Raluca Juncu.
