Ha munkavállalókról (alkalmazottakról) beszélünk, akkor munkaszerződés alapján munkát végző személyekre gondolunk. A munkavállalók általános jogait és kötelezettségeit a munka törvénykönyve szabályozza (39.§). Első olvasatra úgy tűnik, hogy a mindenkori munkavállalónak kétszer annyi joga van, mint kötelezettsége, legalábbis a törvényes felsorolás szerint. Valójában azonban a munkaviszony keretében a felek jogai és kötelezettségei kölcsönhatásban vannak egymással, kiegészítik egymást, és ahhoz, hogy az egész munkaviszonynak legyen értelme, e jogok és kötelezettségek állandóan egyensúlyban kell legyenek. Az egyik fél joga a másik fél kötelezettsége, és fordítva. Azért hangsúlyozom ezt, mert nem értek egyet azzal a megfogalmazással, mely szerint a mindenkori alkalmazott pont annyit dolgozik, hogy ne rúgják ki, a mindenkori munkaadó pedig épp annyi fizetést ad, hogy az alkalmazott ne mondjon fel.
A munkáltató köteles a munkavállalót foglalkoztatni, ebből kifolyólag a munkavállalónak joga van ahhoz, hogy foglalkoztassák. A munkavállaló köteles elvégezni munkáját a munkaadó irányítása szerint, tehát a munkaadónak joga van ahhoz, hogy a munkavállalót, annak munkavégzését akár részletekbe menően irányítsa, és az utasítások végrehajtását ellenőrizze is. A munkavállaló jogosult arra, hogy munkabért kapjon, következésképpen a munkáltató köteles bért fizetni.
Ezek a legalapvetőbb jogok és kötelezettségek, amelyek a munkaadóra és a munkavállalóra vonatkoznak. Mindezek mellett számos egyéb, szintén alapvető jog és kötelezettség egészíti ki a palettát. Az alkalmazottnak joga van a megfelelő munkakörülményekhez, ezért a munkaadó köteles olyan munkafeltételeket biztosítani, hogy az a munkavállaló életét, egészségét és biztonságát ne veszélyeztesse. A munkavállalónak a munkaviszony keretén belül joga van az egyenlő elbíráláshoz és bánásmódhoz, az emberi méltósághoz, pihenőnapokhoz és pihenőszabadsághoz, ahhoz, hogy részt vegyen a munkafeltételek megállapításában és javításában, szakszervezet létrehozásához vagy meglévő szakszervezethez való csatlakozáshoz. És főleg joga van ahhoz, hogy ismerje, és hogy ismertessék vele a jogait. A munkaviszony alapja a munkaszerződés, ezért különös figyelmet kell fordítani a szerződésben foglalt záradékok ismeretére, megértésére, hisz tulajdonképpen azokban vannak rögzítve az elvégzendő munka feltételei (munkaidő, fizetés, pihenőszabadság stb.). Találkoztam – sajnos elég gyakran – olyan esetekkel, mikor az alkalmazottnak fogalma sem volt arról, mit tartalmaz a munkaszerződése, sőt az is sokszor előfordult, hogy a saját példányát oda sem adták neki. A munkaszerződésen kívül találunk jogokra vagy kötelezettségekre vonatkozó előírásokat a munkaköri leírásban (románul „fişa postului”), a munkaadó belső rendszabályzatában, vagy a vállalati kollektív munkaszerződésben. Ezeket érdemes elolvasni. Érdekességképp említeném meg az árnyalatnyi különbséget a kifejezés magyar és román verziója között: magyarul munkavállaló, románul bérezett (salariat).
(A szerző ügyvéd. A cikk megjelent a Nőileg magazin 2016 márciusi számában)
