A „quiet quitting”, azaz a csendes kilépés, valamint a quiet hiring, vagyis a csendes munkaerő-felvétel után újabb trend lopakodik halkan a munkaerőpiacon: a revenge quitting, amelyet a Behaviour HR-magazin találóan bosszúvezérlt felmondásnak fordított magyarra. A Glassdoor a munkahelyi trendekről szóló, 2025-re vonatkozó friss jelentésében úgy fogalmazott, hogy „a bosszúvezérelt felmondások hulláma van a láthatáron”. De mi is ez az új módi, és hogyan alakítja a munkaerőpiacot?
2025 kihívásokkal teli évnek ígérkezik a munkavállalók és a munkáltatók számára világszerte, ez alól pedig Románia sem kivétel, sőt: a 2024-ben felhalmozott tetemes költségvetési hiány és hatalmas államadósság miatt elengedhetetlenné vált megszorítások tovább rontják a munkavállalók és munkáltatók helyzetét egyaránt. Az IT-szektorban, ahol a mesterséges intelligencia már „megtette a hatását”, további elbocsátásokat eredményez az, hogy a tavalyi év végén elfogadott, úgynevezett salátarendelet megszüntette az ágazati adókedvezményeket, de szakértők szerint nem fényesebb a helyzet az autó- és a textiliparban sem, ahol szintén tömeges elbocsátások jöhetnek.
Bosszúra sarkalhat a frusztráció és/vagy a kiégés
Ilyen körülmények között nevezik mégis a 2025-ös év munkaerőpiaci trendjének a bosszúvezérelt felmondást, vagyis a revenge quittinget. Van tehát egyfajta paradoxon is, ami mögött az évek során felhalmozódott frusztrációk, illetve a kiégés egyaránt állhat. A Fastcompany.com elemzése ugyanakkor aláhúzza, hogy nem teljesen új jelenségről van szó: a bosszúvezérelt felmondás mögött az az elképzelés áll, hogy azok a munkavállalók, akik különösen kiégettnek vagy frusztráltnak érzik magukat, nagyobb valószínűséggel lépnek ki, és nem törődnek azzal, hogy jó viszonyban maradnak-e munkáltatójukkal. Miután a munkavállalók hónapokig – vagy akár évekig – egy olyan munkahelyen ragadtak, amely kevés elégedettséget nyújt számukra, nem nehéz elképzelni, hogy végül menekülőre fogják. Ez már a világjárvány idején is nyilvánvalóvá vált, amikor a kiskereskedelmi alkalmazottak és más alapvető fontosságú dolgozók nagy számban mondtak fel, miután a COVID-korszak változásai – például a maszkokra vagy oltásokra vonatkozó előírások – még nehezebbé tették a munkájukat.
Nagy Árulás: a maradók is megsínylették, nem csak a távozók
A Wall-street.ro portál elemzése eközben azt emeli ki: a munkavállalók esélye, hogy felmondanak, ha egy vagy több dolog nem tetszik nekik, ugyanolyan nagy, mint valaha. Ám a kontextus most kissé más. „El kell mondani, hogy például az amerikai munkavállalók az elmúlt évben átélték azt, amit sok HR-szakértő »Nagy Árulásnak« nevezett el az olyan iparágakban, mint az IT és az autóipar, ahol különösen nagy elbocsátási hullámot tapasztalhattunk, de elmondható az irodába való kényszerű visszatérésekkel összefüggésben is, amelyek általában a kékgalléros szegmenst érintették. Így azok a munkavállalók, akik vagy elvesztették állásukat, vagy a visszatérési politikára válaszul saját kezdeményezésükre távoztak, mindannyian alacsony munkamorállal voltak kénytelenek megküzdeni. Azok a munkavállalók sem jártak jól, akik átvészelték az átszervezési hullámokat, és nem bocsátották el őket, függetlenül attól, hogy melyik országban dolgoztak. A tömeges elbocsátásoknak általában véve mélyreható pszichológiai hatásai vannak az iparágban maradt emberekre is. Az elbocsátások a termelékenység csökkenéséhez és alacsony morálhoz is vezethetnek” – fogalmazta meg Raluca Juncu HR-szakértő, aki korábban a Forbes romániai kiadásának is volt a munkatársa.
Meglátása szerint a bosszúvezérelt felmondás tulajdonképpen a nagy lemondás (Great Resignation vagy Big Quit) és a csendes kilépés természetes folytatása. Miután az alkalmazottak hónapokig vagy akár évekig is kitartottak egy olyan munkahelyen, amely kevés elégedettséget hozott számukra, nem nehéz előre látni, hogy a megbánást nélkülöző felmondások következnek.
Romániában is termékeny táptalajra hullhat?
Raluca Juncu szerint érdekes, hogy 2023-ban Románia a Gallup adatai szerint az első helyen áll a motivált és elkötelezett munkavállalók tekintetében, ugyanúgy, mint 2022-ben. A valóság azonban másképp fest, hiszen a munkahelyi elkötelezettség kiégést, szorongást és a magánélet nagyfokú elhanyagolását eredményezi. A HR School és az Airost.ro 3500 romániai munkavállaló körében végzett felméréséből például kiderül, hogy a válaszadók mintegy 34 százaléka folyamatosan halogatja a munka miatt az étkezést, az orvoslátogatást, a családi eseményeket vagy a pihenést, míg a munkavállalók 32 százaléka még soha nem beszélt a mentális egészségéről a főnökével vagy a kollégáival. Mindezek a hatások minden bizonnyal nagyfokú »kivonuláshoz«, azaz a munkában való lelkes részvétel hiányához vezetnek az elemzést készítő szakértő szerint.
Ugyanakkor arra is emlékeztet, hogy Mihai Zânt, a CareerShift.ro társalapítója már korábban arra irányította rá a figyelmet, hogy „a romániaiak sokat dolgoznak, de ez nem jelenti azt, hogy jól dolgoznak”. Hozzátette: „mindez az elkötelezettséggel arányos stresszszinthez vezet. Valószínűleg olyan eredményt fogunk látni, amely idővel az elkötelezettség terén elérteket is megváltoztatja” – mondta a szakember 2024-ben.
Bosszúból vagy sem, de sokan elvágyódnak
A témához tartozik ugyanakkor, hogy a Bestjobs munkaerő-közvetítő platform közvélemény-kutatásának nemrég nyilvánosságra hozott eredménye szerint a romániai munkaerőpiac az év eleje óta intenzív dinamikát mutat. A munkavállalók 62 százaléka tervez munkahelyváltást a következő hat hónapban. A válaszadók munkahelyváltási szándékának fő okai között szerepel a magasabb fizetés iránti vágy (48 százalék), a szakmai fejlődési lehetőségek hiánya a jelenlegi munkahelyen (14 százalék), a vállalat jövőjével kapcsolatos bizonytalanság (13 százalék) és a rugalmasabb munkarend iránti vágy (8 százalék).
A jelenlegi munkahely elhagyásának leggyakoribb indoklása a versenyképesebb fizetés iránti igény, és a régóta – több mint hat éve – a jelenlegi munkahelyükön dolgozó munkavállalók egyre elégedetlenebbek a stagnálással, és karrier-, illetve fizetésemelést keresnek (42 százalék).
Mit tehet ilyen időkben a munkáltató?
HR-szakemberek szerint sok múlik a cégvezetőkön is, és még mindig nem késő, hogy cselekedjenek. „Ahhoz, hogy a munkavállalók ideje és elkötelezettsége a munkanap végén értelmet nyerjen, a vezetőknek a motiváció »motorjává« kell válniuk. Ha ők nem vesznek részt, akkor a »disengagement« (azaz a munkába való lelkes bevonódás hiánya) hatásai megsokszorozódnak, és ördögi kör alakul ki” – figyelmeztet Raluca Juncu.
A Behaviour.hu HR-portál is hasonlóképpen fogalmaz, az általuk idézett szakemberek szerint is a munkáltatóknak olyan új módszereket kell találniuk, amelyekkel támogathatják, fejleszthetik a csapatokat, valamint elő kell mozdítaniuk a kiégést megelőző gyakorlatokat.„Fontos az elismerési programok bevezetése is, hiszen a legjobb tehetségek vonzásához és megtartásához több kell a versenyképes fizetéseknél – olyan munkahelyi kultúrára van szükség, ahol a dolgozók mindennap érezhetik, hogy értékelik őket. Tehát a valódi elismerés kultúrájának megteremtésére van szükség” – szögezi le a tanulmány.
