Ön is álmodozott már arról, hogy egy egzotikus tengerparton, egy pálmafa árnyékában koktélt – munkaidőben természetesen szigorúan alkoholmenteset – kortyolgatva, távmunkában laptopról dolgozik? A „bárhonnan dolgozni” modell sok ember álma, hisz kinek ne kellene mozgásszabadság, rugalmasság, autonómia. A kezdeti izgalom után azonban egyre többen fedezik fel, hogy a szabadság e formája másfajta kihívásokkal jár: a határok elmosódnak, az idő felhígulni látszik, a munka és a magánélet közötti határ elmosódik. Szabályok, rutinok kellenek annak érdekében, hogy ne csússzon ki a kezünk közül az irányítás.
Sokan irigylik a digitális nomádokat, akik gyakorlatilag tényleg bárhonnan tudnak dolgozni, elég, ha náluk van az okostelefonjuk és egy laptop, no meg persze az illető helyszínen van mobiljel, internet és természetesen villanyáram. A bárhonnan történő munkavégzés azonban nem jelent automatikusan több pihenést vagy nagyobb egyensúlyt: világos önszabályozó mechanizmusok hiányában ez a szabadság állandó nyomássá válhat – figyelmeztetnek a humánerőforrás-szakemberek, akik évről évre több tapasztalatot kielemezve vonhatják le következtetéseiket. A nagyobb mobilitás tehát nem jelent automatikusan valódi rugalmasságot – állapítja meg fontos konklúzióként a Wall-street.ro gazdasági portál minap megjelent elemzése.
Megállapítást nyert ugyanis: attól, hogy valaki mozgásban van, mégis megrekedhet ugyanazokban a mentális mintákban, egy új környezet vagy másik időzóna nem változtatja meg automatikusan a munkastílusát. Az elemzés szerint például sok nő, aki a távmunkát választja, lelkesen kezdi, de hamar rájön, hogy állandóan „be van kötve”: kávézókból, vonatokról, repülőterekről dolgozik, de ugyanolyan stresszel és jól látható határok nélkül.
A valódi mobilitás a szakemberek szerint többről szól, mint a helyváltoztatásról – magában foglalja a pszichológiai rugalmasságot is, a megállásra, a tudatos döntések meghozatalára és a funkcionális határok meghúzására való képességet. „Az igazi irányítás a rituálékból ered, nem pedig a választások káoszából” – szögezi le másik lényeges következtetésében az elemzés.
A szabadság ugyanis – ha nincs meg a maga szabályrendszere – kaotikussá válik. Ami segít megőrizni az egyensúlyt, az a tudatos ismétlődés: egyszerű rutinok, amelyek elkülönítik a munkát és a szabadidőt:
„A bárhonnan dolgozni kiváltság, de egyben felelősség is. Az igazi szabadság pedig akkor kezdődik, amikor tudjuk, melyik pillanatban kell »stopot« mondani – nem pedig akkor, amikor minden időnket azzal töltjük, hogy mindig elérhetőek legyünk” – hívják fel a figyelmet a szakemberek.
Rögzített viszonyítási pontok nélkül a nap képlékennyé válik, és egy jól meghatározott személyes keret hiányában a végén jóval hosszabb lehet a munkaidő, mint ha bementünk volna az irodába – azaz paradox módon az abszolút szabadság állandó fáradtsághoz vezethet.
A mérföldkövek megjelölése viszont megadja a lehetőséget az igazi szabadságra, be lehet például iktatni kényeztető pillanatokat – mondjuk egy edzést, vagy éppen egy bevásárlást. „Az ilyen pillanatok emlékeztetnek arra, hogy te határozod meg a tempót, nem pedig az értesítések” – húzza alá az elemzés.
Ugyanakkor a bárhonnan történő munkavégzés egy másik nagy kockázata, hogy az egykor pihenést jelentő terek – az ágy, a konyha, a csendes terasz, netán a tengerpart – ideiglenes irodává válnak. A munka és a magánélet közötti állandó keveredés a megszokott helyek jelentőségét is elveheti. „A tér tudatos elkülönítése kulcsfontosságú. Még ha egy másik városban vagy országban dolgozunk is, alakítsunk ki különálló területeket a munka és a pihenés számára” – javasolják a szakértők, akik zárásként a következőképpen összegeztek:
„a bárhonnan való munkavégzés tehát nem jelent automatikusan nagyobb szabadságot, hanem nagyobb személyes felelősséget az idő, az energia és a tér beosztásában.
Ez a modell csak akkor működik, ha tudatos rutinokkal, világos határokkal és állandó figyelemmel követjük, hogy mire van igazán szükségünk. A szabadság nem a szabályok hiánya, hanem az a képesség, hogy saját határainkat megteremtsük és tiszteletben tartsuk”.
