Nem buta, csak szakiskolás
Pedagógusfórumokon, a sajtóban, illetve az internetes közösségi felületeken parttalan vitává dagad a tanügyminisztérium legfrissebb rendelete, amely a jövő tanévtől kötelezően szakiskolákba irányítja azokat az általános iskolát végzett diákokat, akiknek a nyolcadik osztály végi átlaga (beleértve a képességvizsgajegyet is) nem éri el legalább az ötöst. A kormányoldal szerint csak így lehet megerősíteni a középiskolai oktatás minőségét, az államfő és köre ugyanakkor diszkriminációt emleget, mert egy vitatható képességvizsga eredménye alapján vennék el diákoktól a továbbtanulás lehetőségét.
Egyértelmű, hogy az ügynek nem tesz jót az államfőválasztási kampány kellős közepén bedobott szociáldemokrata döntés, amely első látszatra a tanügyi felsővezetés szokásos kapkodásait idézi. A hosszú évek óta vajúdó tanügyi reform is ebben a szellemben született az egymást váltogató tanügyminiszterek elképzelései nyomán. Minden tanügyminiszter arra törekedett, hogy ott hagyja keze nyomát a rendszeren – innentől fogva aligha beszélhetünk koherens, hosszú távra tervezett oktatási hálózatról, amely diák, tanár és szülő elvárásait úgy ötvözze, hogy az időtálló legyen.
Van a történetnek azonban egy másik olvasata is. Mindenki számára világos, hogy mai formájában a középiskolai oktatás nem hatékony. A reálgazdaság, a vállalkozói szféra minden megnyilvánulásában szakembereket, szakmunkásokat kér az oktatási rendszertől, miközben a líceumok tömegével bocsátanak útjukra olyan fiatalokat, akiknek nem sikerül az érettségije, és 18 vagy 19 évesen semmihez nem értenek. Sem szakmájuk, sem érettségi diplomájuk nincs: egyetemre nem mehetnek, szakiskolába már nem iratkozhatnak, így évről évre több tízezerre tehető azon fiatalok száma, akik céltévesztetten bolyonganak a nagy semmiben. Csak kevésnek sikerül a későbbi érettségi vizsgája, így a többség csak azt teheti, hogy valahova huszonéves fejjel bevágódik munkahelyi szakmatanulásra.
Ilyen értelemben érthető a szociáldemokrata szaktárca döntése, amivel korábbi hibáját akarja korrigálni. Köztudott, hogy Ecaterina Andronescu volt tanügyminiszter korábbi ténykedésének tudható be a szakiskolai oktatás végzetes meggyengítése, leépítése, amivel a kilencvenes években megerősödött egyetemi lobbit akarta kiszolgálni, hogy az elvárt diáklétszámot szállítsa a felsőoktatás számára. Csakhogy az Emil Boc vezette kormányzat idején „homok” került a fogaskerekek közé, és a Nyugat-Európából hazatért Daniel Funeriu új oktatásügyi miniszter 2011-ben bevezette az érettségi vizsgák videókamerás felügyeletét. Ezzel hirtelen felére esett vissza a sikeresen érettségizők aránya, ami jól mutatta a rendszer tarthatatlanságát. Kiderült, hogy a diákok legalább egyharmada vagy éppenséggel fele nem középiskolába való. Vagy nem tanul, mert lusta, vagy nem képes rá. Azóta is tart a jelenség magyarázása, a ködösítés és a mellébeszélés.
Úgy tűnik, a PSD-kormány vállalkozott a gordiuszi csomó elvágására, miután mindenkinek a körmére égett a gyertya. A mostani döntést megelőzően volt ugyan a szaktárcának több próbálkozása is arra, hogy a középiskolák egy-egy szaklíceumi osztályt is indítsanak, illetve induljanak újabb és újabb szakiskolai osztályok. Ez azért nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert a középiskolai osztályokban gyakorlatilag annyi helyet hirdettek meg, ahány nyolcadikat végzett diák volt, így a szakiskolákba önszántából alig iratkozott valaki. Ezért cseng hamisan a középiskolás diákszervezetek hátulról manipulált állásfoglalása, hogy az új „megszorítással” elveszik a diákoktól azt a lehetőséget, hogy maguk döntsenek a középiskola vagy a szakiskola mellett. Eddig megvolt a lehetőség mindenki számára, de a hármas átlagot elért diákot is szívesebben íratták líceumba a szülei.
A minisztériumi döntés jövő ősztől több középiskolai kilencedik osztály felszámolását hozza magával. Óhatatlanul megszűnnek magyar osztályok is, de ki akadályozza meg elöljáróinkat abban, hogy több szakiskolai osztályt hozzanak létre? Szerte Erdélyben vannak már jó példák, amire alapozni lehet. Végre ne a sebeinket nyalogassuk, hanem próbáljunk előremenekülni az időben.
Makkay József
(Megjelent a Krónika című napilap szeptember 16-i számában.)
