A „quiet quitting”, azaz a csendes kilépés, valamint a „quiet hiring”, vagyis a csendes munkaerő-felvétel után újabb „hallgatag” trend került a munkaerőpiaci szakértők célkeresztjébe: a „quiet cracking”, amelyet magyarra talán a legtalálóbban csendes összeomlásként fordíthatnánk. De mit is fed ez az önmagában is baljósan hangzó kifejezés munkaerőpiaci szempontból?
Az új kihívást jelentő „quiet cracking” mibenlétéről Frank Giampietro, az EY Americas jóléti igazgatója beszélt egy, a Business Insider amerikai kiadványnak adott interjúban. „A csendes összeomlás az, amikor az alkalmazott bemegy dolgozni, elvégzi a munkáját, de közben csendben küzd a nehézségekkel” – magyarázta Frank Giampietro, aki – saját bevallása szerint az utóbbi időben azt figyelte meg, hogy sokan maradnak a jelenlegi munkaadójuknál, de nem igazán boldogulnak a munkahelyükön.
A szakember úgy gondolja, hogy ez a jelenlegi gazdasági helyzetnek köszönhető:
a bizonytalanság miatt ugyanis sokan elodázzák a munkahelyváltást, még akkor is, ha nem elégedettek.
Az alkalmazások száma csökkent, és a munkahelyváltás ma már kisebb fizetésemelkedést jelent. „Sokan úgy érzik, hogy ott ragadtak, ahol vannak, és nem feltétlenül azért, mert úgy döntenek, hogy maradnak, hanem mert nincs jobb lehetőségük” – ecsetelte tapasztalatait Giampietro a Business Magazin által összefoglalt interjúban. A maradási kényszer „eredménye” pedig az elkötelezettség magas fokú hiánya és az elégedetlenség a munkavállalók körében, ami ronthatja a morált, csökkenti a termelékenységet és hozzájárulhat a kiégéshez.
Az egyik vezető amerikai piac- és közvélemény-kutató intézet, a Gallup áprilisi jelentése szerint a globális alkalmazotti elkötelezettség tavaly 23 százalékról 21 százalékra csökkent, ami a globális gazdaságnak körülbelül 438 milliárd dollárnyi termelékenységveszteséget okozott. Ez amúgy mindössze a második csökkenés az elmúlt 12 évben, az előző 2020-ban volt.
Az előléptetések nehezebben érhetők el, mivel a vállalatok megváltoztatják a teljesítmény értékelésének módját, a home office-ból az irodába való visszatérést követelik és tömeges elbocsátásokat hajtanak végre. A gazdasági bizonytalanság és a számos iparágban bekövetkező, szigorúbb munkakultúrára való áttérés mellett nem csoda, hogy az alkalmazottak félnek munkahelyet váltani – feltéve, hogy találnak egy érdekes állást. „Van egy nagy csoport, akik azt mondják, hogy az idő nagy részében stresszesek, és sokan közülük kiégtek, vagy közel állnak ehhez az állapothoz” – mutatott rá Giampietro.
Arra is kitért, hogy melyek a figyelmeztető jelek. Véleménye szerint a „csendes összeomlás” jelei hasonlóak lehetnek a kiégéséhez, de nem feltétlenül ugyanolyan intenzívek. Lehetnek fizikai tünetek – az alkalmazott gyakrabban betegszik meg, fáradt, vagy gyakrabban panaszkodik fejfájásra, mint általában. A teljesítményhez kapcsolódó jelek finomabbak lehetnek. „Lehet, hogy van egy jól teljesítő alkalmazottad, aki már nem hozza a korábbi szintű teljesítményt. Vagy lehet, hogy egy általában optimista és energikus kollégán láthatóan úrrá lesz a közöny. Figyeld a csapatod tagjainak szokásos viselkedésében bekövetkező változásokat” – tanácsolta a szakember az interjúban a munkáltatóknak, rámutatva arra is, hogy
mi a teendő, amennyiben valaki felismeri a „csendes összeomlás” tüneteit.
„Ha ilyen változásokat észlelsz, ne feltételezd automatikusan, hogy teljesítménybeli probléma áll fenn. Inkább beszélj az alkalmazottal, hogy megpróbáljátok megoldani a helyzetet. Ez olyan egyszerű lehet, mint: »észrevettem, hogy megváltozott a viselkedésed. Beszélhetnénk erről? Csak szeretnék megbizonyosodni arról, hogy jól vagy«. Ez egy nehéz időszak az alkalmazottak számára, főleg mivel a vállalatok befektetései a csapatok jólétébe – amelyek a pandémia idején nőttek – most, az üzleti prioritások változásával együtt, csökkentek. Ez azt jelenti, hogy sokan kevesebb támogatást kapnak pont akkor, amikor a legnagyobb szükségük van rá” – húzta alá Frank Giampietro.
